Cikk Rólam

Amikor a mennyiség átcsap a minőségbe

Amikor a mennyiség átcsap a minőségbe A bágyogszováti Haszonics József általános iskoláját még szülőfalujában végezte, de később átkerült a másik faluba, Rábatamásiba. A győri 401-esben kitanulta az épületburkoló szakmát, mellyel először a magasépítőknél helyezkedett el, onnan átment az ÉPFU-hoz, később pedig a Rába gyárban dolgozott. De témánk kifejtéséhez térjünk vissza a környékre. A téesziroda munkatársaitól kapta az első postai bélyegeket, s mikor elkezdte az iparit, hobbijának már szakköri keretek közt hódolt, ahol megtanulta a blokkok és sorozatok rendszerezését. A tájképeket ábrázoló képeslapokat saját utazásai során szerezte be, vagy ismerőseitől kapott egy-egy darabot, így szépen gyűlt az állomány. Haszonics József a söralátétek iránt nyilván akkor kezdett érdeklődni, mikor felnőttkora küszöbéhez közeledett. A helyi presszóban tett szert gyűjteménye első darabjaira, majd inkább a különlegesebbnek számító példányokat kereste. Egyébként kedvence az Ászok-alátét, mert azt legalább megyénkben állítják elő. A lelkes szurkoló sokszor elkísérte a szováti kézilabdásokat a meccsekre, s kihasználva az alkalmakat, a söralátéteket idegenben is összeszedte. Az érdekes időtöltést választó rábatamási lakosnak arról nincs tudomása, hogy a sörgyártók milyen szempont szerint jelennek meg a legtöbbször kör vagy négyzet alakú kartonlapocskákkal. A szenvedélyes gyűjtőt egy idő után nem a mennyiség, hanem a minőség hozza lázba. Így történt ez Haszonics úrral is, mert nemsokára más szemmel nézett kollekciójára: tájegységenként, régiónként kezdte rendszerezni, és az adott helyre jellemző sajátosságok alapján bővítette kínálatát. Mint mondta, a műfajban ő még kicsinek számít, hiszen csak ezerötszáz körüli darabot kóstál az összeállítása, de haverjainak megvan a két-háromezer is. Egyre tudatosabbá vált a hobbista, mert az egyik közösségi portálon létrehozta a söralátétgyűjtők klubját. A visszajelzéseken igencsak meglepődött, mert nem gondolta, hogy ennyi embert érdekel. És hogy ne csak a virtuális térben működjön a dolog, ismerőseivel „cseretársi kapcsolatot” létesítettek. Litvániától Ausztráliáig kapja a küldeményeket, s a „csereüzletet” postán keresztül bonyolítják le. A tagok megbíznak egymásban, mert egy-egy alkalommal negyven-ötven darab kerül át a másik földrészre vagy országba, de általában rendre megérkeznek a küldemények. Kapott már söralátétet a lengyelektől, és az internet révén szervezés alatt van a görögökkel, a románokkal és a lettekkel való adok-kapok. A rábatamási gyűjtőnek német partnere egyelőre nem akadt, pedig biztos sokan fogyasztják náluk is a „folyékony kenyeret”. Haszonics József a világháló révén nemrég csatlakozott ahhoz a társasághoz, amelynek tagjai megoldották a katalogizálást, így reménykedhet kollekciója bővülésében. A változatos, szép, dekoratív kivitelezés szemet gyönyörködtető. A gyűjtő komoly dilemma előtt áll a kétoldalas söralátétekkel, mert ha az egyik minta passzol, nem biztos hogy a hátlapján lévő motívum is beleillik a sorba. Haszonics József egyelőre nem jött rá a megoldásra, ezért vagy kettesével szerzi be a darabokat, vagy pedig kénytelen ládikában tartani és állandóan forgatni azokat. Javasolnám neki a digitalizálást. Igaz, akkor nem fizikai valójában látná a gyűjteményt, de a beszkennelt és jellé alakított képeket legalább egyben élvezhetné. Ismerősünk előbb-utóbb el fog jutni erre a pontra, mert nem elégedett a bedobozolt látvánnyal. Az alátétek attól még pihenhetnek a tárolóban, hisz mindannyian átmeneti állapotban vagyunk, mert az anyagi világtól egyre jobban haladunk a bitek és a bájtok felé. A gyűjtő szempontjából fehér foltnak számít Óceánia és Afrika. Ki tudja, lehet, hogy egyszer ezekről a helyekről is érkezik néhány darab. Haszonics József mindenesetre nem adja fel, és az interneten keresztül tartja a kapcsolatot „sorstársaival”. Rábaközi söralátét-gyűjtőről egyelőre nincs tudomása, de ez sem zárja ki, hogy egyedül van hobbijával, ezért ha valaki szabadidejében hasonló dologgal foglalatoskodik, bátran jelentkezzen nála.

--------------------------------------------------------------------------------------------------

Ha rendszerezve is, de söralátétek a szekrényeken, az asztalokon és a lakás szinte minden pontján. A látogatót ilyen kép fogadja Haszonics József rábatamási portáján. – Egyszer fogom magam és begyújtok velük – jegyezte viccesen meg férje hobbijáról Haszonics Józsefné. Majd hozzátette: ötvenhárom éves férje szinte megszállottja lett a hobbijának, mely rányomja bélyegét még a családi kirándulásokra is.
 
A történet Haszonics József tizenhat éves korában kezdődött, amikor egy ártatlan baráti sörözésnek indult program máig ható élménnyé változott az életében. 

– Annyira megtetszett a sörhöz akkor kapott alátét, hogy azonnal többet is kértem a csapostól, hogy otthon aztán ezzel le is rakjam mai gyűjteményem alapjait – mesélte a rábatamási gyűjtő. Kezdetben a megszerzett alátéteket dátumozta és feliratozta, napjainkban azonban a többezresre duzzadt gyűjteményben ezt már nincs ideje elvégezni. – Komoly segítséget kaptam az internet révén, ahol a cseréket, a kutatást lebonyolíthatom – mondta lapunknak.

Gyűjtőszenvedélye okán a rábatamási levélkihordók legnagyobb munkaadója lett. Ahogy felesége mondta, lassan napi négy-hat tömött borítékot hoz címükre a postás. Olyan is előfordult, hogy német vendégei két tömött zsákkal állítottak be Rábatamásiba. 

Az ötvenhárom éves férfi elmondta még, a gyűjtemény rendszerezése naponta minden szabadidejét felemészti és még így is havi hátrányban van a beérkező darabokkal szemben.

A söralátét-gyűjtemény legbecsesebb darabjai Japánból, Vietnamból, Tajvanról és Chiléből származnak, de vannak a gyűjteményben az USA-ból és Szingapúrból érkezettek is. Ahogy a gyűjtő elmondta, már csak afrikai korongok hiányoznak a gyűjteményből. – Mára bejáratott levelezőpartnereim vannak Hollandiában és Angliában is – tette hozzá Haszonics József.

A gyűjtemény egyedülálló, a gyűjtők számára értékes darabjai például egy litván Svejk-sorozat, vagy a csornai „Fehér barát" kávézó nyitó alátéte, melyből alig pár darab maradt. 

Haszonics József hobbijáról megjegyezte, az alátéteknél is az egyediség, a ritkaság számít. Így egy kézműves sör alátétje értékesebb, mint egy tömegtermelésben részt vevő italé. Életében – felesége után – szinte kizárólagos szerepet kap a gyűjtemény. – Még a nyaralásaink jó része is arról szól, hogy férjem meglátogatja a vendéglőket, újabb alátét prédára vadászva – mondta a feleség. Hozzátette, bármennyire is a sörhöz köthető férje hobbija, esetében elmondható, fontosabb neki az alátét szépsége, mint a sör íze.

------------------------------------------------------------------------------------------

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat